"Ha nincs időd az egészségre, lesz időd a betegségre!"

Európai népek gyógyászata

A természetgyógyászat szót (Naturheilkunde) L. Gleich alkotta meg 1850-ben. Ezután indult el a módszerek összegyűjtése, rendszerezése.

Az európai népgyógyászatban az ázsiai és kisázsiai hatások lelhetők fel. Celsus írja Krisztus születése idején, hogy filozófia tanárai közül sokan járatosak a gyógyításban, köztük: Püthagorasz, Empedoklész és Damokritos.

A görög Hippokratesz (i.e. 460-377) Corpus Hippocratum című műve alapozza meg a természetgyógyászatot. "A természetről, mint orvosról" ír. "A természet orvos a betegségek ellen." A természet mindig megtalálja az ezközöket és az utakat ... nevelés nélkül, és anélkül, hogy azt tanulta volna elvégzi a kötelességét.... "Sok betegség orvosi beavatkozás nélkül is meggyógyul. Fontos elve a "nil nocere", a nem ártás elve, mely azonos az indiai ahimsza elvével. Felismeri a gyulladás és a láz gyógyító folyamatát, a balneo és hidroterápiát alkalmazza, mellyel párhuzamosan a cél a szellemi tisztaság elérése. Lefekteti a táplálkozástudomány és méregtelenítés módszereinek alapjait.

A római medicina sok hagyományos népgyógyászati módszert alkalmazott, ismert volt fürdőkultúrájuk. Ingyenes közfürdőket tartottak fenn a népnek, melyet még a rabszolgák is igénybe vehettek. A fürdőkben a fürdési lehetőség és napfürdőzés mellett alkalmaztak masszírozást, dörzsöléseket, vesszőzést és használtak illóolajokat, parfümöket.

A Pergamoni Galenus (129-199) a görög-római ókor utolsó kiváló orvosa, sok dolgot merített a népi gyógyító módszerekből.

A római fürdőkben később elterjedő kicsapongások és orgiák miatt a korai kereszténység elutasítóan viszonyult a fürdőzéshez, csak amikor a kereszténység államvallás lett (353) változott meg némileg a hozzáállásuk. Azt tanácsolta, vasárnap ne fürödjenek, nehogy elmulasszák a templomba menetelt.

A kolostori medicina a XI. század közepéig a papság kezében volt. Nursiai Benedek (480-560) a Benedek rend alapítója, a korai középkor orvosi képzésének a nagy úttörői közé tartozott. A 325-ös níceai zsinat döntése alapján a kolostorokon belül létrejöttek az első keresztény kórházak. A Szent Galleni-kolostor 820-ban alakult, alaprajzán már látható a gyógynövényes kert. A kolostori fürdőket csak papok használhatták. Büntetés volt a fürdőmegvonás, böjt idején és ünnepnapon nem fürödhettek. A keresztény egyház Jézus utasításával szemben aki híveit felszólította, hogy ők is gyógyítsanak és hasonlóan cselekedjenek mint ő, 1130-ban a clermonti zsinat által hozott döntés értelmében megtiltotta a szerzeteseknek a gyógyítást. Közben a természeti vallások, boszorkányság, táltos sámánság titokban tovább élt és működött Európában, melyet később az inkvizíció szinte eltörölt a föld felszínéről.

Paracelsus (1493-1541) az első az újkor kezdetén, aki a természet gyógyerejét írásaiban ismét előtérbe állítja. Európa nagy részét bejárja és tanulmányozza összegyűjti, rendszerezi a népgyógyászati eljárásokat. "A természet minden betegség belső orvosa, conservator naturea."

Johann Baptista van Helmont (1577-1644) Paracelsus tanítványa, írásaiban beszámol sebek mágneses kúráiról (1621). E tanulmányok miatt hosszantartó inkvizíciós perből csak Medici Mária tudja kiszabadítani.

A reneszánsz korban a fürdőkúrák ismét divatba jönnek. A spai ásványvizet 1573-tól már sok európai országba exportálják. A híres Spába ivó és fürdőkúrára Európa uralkodói gyakran elmentek.

A finn és orosz gőzfürdő Európában ismert, forró kövekre vizet öntenek. Már a szkíták is ismerték ennek egyik változatát a füst fürdőt. Sátraikban kendermagot szórtak izzó kövekre narkotikus hatás elérése végett.

Samuel Hahnemann (1755-1843) a homeopátia megalapítója. Erdélyben maláriában megbetegedett, melyet Kinofa kérgével gyógyított "Similia similibus". A hasonlót, hasonlóval gyógyítás elve már Empedoklésznél fellelhető. A népgyógyászat az egész világon használ mérgeket erős hígításban gyógyításra.

Vinzenz Priessnitz (1799-1851) már gyermekkorában megfigyelt egy beteg, bénult őzet, mely sérült lábát többször hideg vízben fürösztötte meg. A fiatal parasztfiú korán megtanulta a víz gyógyhatását, Priessnitz a hideg víz 56 féle különböző alkalmazását sorolja fel. Használ vizes ledörzsöléseket, borogatásokat embernél és állatnál egyaránt. Sokan sarlatánnak tartották, de Gräfenberg, ahol dolgozott a vízgyógyászat Mekkája lett. A "vízdoktor" nemzetközi hírnévre tett szert. Módszere a modern humerálpatológián alapult: a beteg nedveket el kell távolítani a testből. Diéta, izzadás, testi mozgás, favágás, stb.

Theodor Hank (1824-1883) a diétás módszerekben nyújtott jelentős szerepet. A vegetáriánus táplálkozást, mint a jövő diétáját magasztalta. A húsmentes étkezést már a klasszikus görögök is alkalmazták (Püthagorasz), a későbbi korok nagy embereire jellemző volt.

Isaac Newton, Fénelon, Benjamin Franklin, Byron.

Sebastian Kneipp (1821-1897) plébános kora természetgyógyászatának kiemelkedő alakja lett. Mindig orvos jelenlétében dolgozott, hogy a kuruzslás vádját elkerülje. Kneipp módszerét meg kell különböztetni a többi vízgyógyászati módszertől. A leöntések képezték a Kneipp-féle alkalmazások legjavát. Gyógyteák, túró- és agyagborogatások, váltófürdők. Harmatos fű, vagy hótaposás, víztaposás is módszerének szerves része volt.

Arnold Rikli (1823-1936) Svájcban a fény és levegőkezelésekkel, a termodicitás rendszer beállításával "napfénydoktorként" vált ismertté.

Dr. Edward Bach (1886-1936) a Bach virágterápia atyja. 45 éves korában otthagyta rendelőjét és a walesi erdőbe költözött. Felismerte, hogy betegségeink főleg érzelmi, lelki torzulásainknak, sebeinknek a kivetülése a fizikai testre. A betegségeket 38 pszichés problémára osztotta pl.: önbizalomhiány, félelmek, túlérzékenység, stb. A 38 negatív érzelem, 38 féle vadon növő növény kivonatot alkalmazta nagy sikerrel. A virágeszenciák a növények rezgéseit bevíve a szervezetbe, kioltják negatív érzéseinket, lecsillapítják személyiségzavarainkat, működésbe hozzák a szervezetben lévő zárlatokat. Az eszenciák egyaránt hatnak emberre, állatra és növényekre, tehát a placebó hatása kizárt. Pl.: az életmentő cseppet adunk beteg állatnak vagy sérült megfázott növénynek, a cseppek rövidesen hatnak.

A XX. században meg kell említeni. A Fogel svájci orvost és kítűnő, átfogó művét a svájci népi gyógyászatról a "Kis doktor"-t, valamint az orosz Malakov többkötetes gyógyító erők a könyvét, mely az orosz gyógymódok bibliájának tekinthető.

Dr. Fogel tanulmányozta több kontinensen a népi gyógymódokat és rájött:

"Egy jó megfigyelő számára a természet volt és marad a legjobb tanító."